Abstract
a demenciában szenvedő diádok beszélgetési tartalmára és szociális készségeire gyakorolt protetikus memória segédeszköz hatását értékelték. Hat közepes vagy súlyos demenciában szenvedő személy szolgált alanyként vagy partnerként a diádokban az 5 perces beszélgetési próbák során, amelyeket hetente háromszor végeztek napközi és ápolási otthoni környezetben. Azokban a fázisokban, amikor rendelkezésre állt egy memória segédeszköz, amely személyesen releváns kép-és mondatingerekből állt, a legtöbb alany saját segédeszközét használta a beszélgetések minőségének javítására azáltal, hogy növelte a témához kapcsolódó kijelentések gyakoriságát, csökkentette a nem produktív kijelentéseket, meghosszabbította beszélgetési fordulatát és/vagy növelte a megtett fordulatok gyakoriságát. A legtöbb partner demonstrálta a társadalmi diskurzus konvencióinak tudatosságát azáltal, hogy megfelelően lemondott a beszélgetési dominanciáról, csökkentette mind a tartalmat, mind a nem produktív kijelentéseket, valamint növelte az elismerő vagy megerősítő megjegyzéseket, amikor az alanyok memória segédeszközöket használtak. A naiv bírók által a támogatott és a segítség nélküli beszélgetési minták hét beszélgetési dimenzióra vonatkozó értékelése tükrözte a jelentős javulás észlelésében mutatkozó különbségeket az egyes diádok beszélgetési diskurzusstílusának függvényében.